A szobakennel tényleg rossz? – Őszintén a kennelhez szoktatásról
A szobakennel az egyik legmegosztóbb téma a kutyások világában. Van, aki szerint biztonságot és nyugalmat ad a kutyának, míg mások úgy gondolják, hogy kegyetlenség bezárni egy állatot.
Az igazság viszont ennél sokkal összetettebb.
A megfelelően használt szobakennel nem büntetés. Sok kutyának inkább egy saját kis kuckó, ahol megnyugodhat, pihenhet és biztonságban érezheti magát.
Ebben a cikkben őszintén mesélek a saját tapasztalatainkról is, mert mi is végigmentünk a nehéz kezdeteken.
Mi az a szobakennel?
A szobakennel egy zárt, mégis kényelmes hely a kutya számára, amely lehet műanyag vagy fém kialakítású. Sokan elsősorban kölyökkutyás időszakban használják, de sok felnőtt kutya is kifejezetten szereti.
A kennel célja nem az elszigetelés, hanem hogy a kutyának legyen egy saját, nyugodt helye.
Hasonló ahhoz, ahogy mi is szeretünk néha elvonulni egy csendes szobába vagy a saját ágyunkba.
Miért ellenzik sokan a szobakennelt?
Sajnos sokan rosszul használják a kennelt:
- büntetésként,
- túl hosszú bezárással,
- vagy megfelelő hozzászoktatás nélkül.
Ilyenkor természetesen negatív élmény lesz a kutyának.
Nem maga a kennel rossz, hanem a helytelen használat.
Egy kutyát soha nem szabad erőszakkal bezárni hosszú időre úgy, hogy közben stresszel, pánikol vagy fél.
A mi történetünk Nadinnal
Nálunk Nadin kölyökkorában kezdődtek a problémák.
Ha egyedül maradt, sírt, rombolt, és konkrétan kirágta a falat is. Borzasztó nehéz időszak volt, mert látszott rajta, hogy szorong, mi pedig folyamatosan aggódtunk miatta.
Őszintén szólva eleinte én is féltem a szobakenneltől. Rengeteg negatív véleményt olvastam róla, és attól tartottam, hogy rosszat teszek vele.
Végül mégis adtunk neki egy esélyt.
Az elején nem volt könnyű hozzászoktatni. Türelem kellett hozzá, fokozatosság és sok pozitív megerősítés.
Ma pedig már teljesen más a helyzet.
Évek óta használjuk a kennelt, és Nadin konkrétan imádja. Napközben magától bemegy pihenni, sokszor ott alszik, és ha véletlenül csukva marad az ajtó, még szól is, hogy nyissuk ki neki.
Számunkra a kennel nem büntetés lett, hanem egy biztonságos kis kuckó.
És igen — tudom, hogy ez megosztó téma. Nem gondolom, hogy minden kutyának kötelező kennelt használni. De azt sem gondolom, hogy ördögtől való lenne.
Nekünk rengeteget segített.
Miben segíthet a szobakennel?
1. Szeparációs szorongás esetén
Sok kutya azért rombol vagy ugat egyedül, mert nincs biztonságérzete.
Egy megfelelően megszoktatott kennel segíthet abban, hogy a kutya nyugodtabban viselje az egyedüllétet.
2. Kölyökkutya nevelésnél
A kölykök kíváncsiak és sokszor veszélyes dolgokat is megrághatnak:
- kábelek,
- bútorok,
- falak,
- apró tárgyak.
A kennel segíthet abban, hogy biztonságban legyen, amikor nem tudsz teljes figyelemmel rá figyelni.
3. Pihenéshez
Sok kutya túlpörög, főleg mozgalmas háztartásban.
A kennel egy csendes, nyugodt hely lehet számára, ahol végre kikapcsolhat.
Hogyan szoktasd hozzá a kutyádat a kennelhez?
Soha ne erőszakkal
Ez a legfontosabb szabály.
A kennelt nem szabad büntetésként használni.
Legyen pozitív élmény
Tegyél bele:
- puha takarót,
- játékot,
- jutalomfalatot,
- rágókát.
A kutya érezze azt, hogy ott jó lenni.
Fokozatosan haladj
Először:
- csak nyitott ajtóval,
- pár percre,
- majd lassan növelve az időt.
Ne dramatizáld a távozást
Sok gazdi akaratlanul is feszültté teszi az egyedüllétet:
- hosszú búcsúzkodás,
- sajnálkozás,
- túlizgulás.
Próbálj természetesen viselkedni.
Mikor nem jó megoldás a szobakennel?
A kennel nem csodaszer.
Ha a kutya:
- extrém szorong,
- pánikol,
- sérülést okoz magának,
- órákig sír,
akkor érdemes szakember segítségét kérni.
Fontos megérteni, hogy minden kutya más.
Összegzés
A szobakennel önmagában nem rossz dolog.
A kérdés mindig az, hogyan használjuk.
Megfelelő hozzászoktatással a kennel sok kutyának:
- biztonságot,
- nyugalmat,
- kiszámíthatóságot adhat.
Nálunk hatalmas segítség volt, és ma már elképzelhetetlen nélküle a mindennap.
Ha pedig most gondolkodsz rajta, ne a kommentháborúk alapján dönts — hanem a saját kutyád személyisége alapján.